Ki tudja hanyadjára, de újrakezdem az itteni publikációt. Különösebb célom nincs vele, egyszerűen, terápiaként kiírom magamból az örömöm, fájdalmaim, félelmeim, vágyaim, gondolataim, semmiképp nem szeretném, ha ezeket elnyomva, magamban tartanám. Nem szeretném, mert nyilvánvalóan káros hatásokat fejt ki. 41 évesen pedig már nem árt figyelnem arra, hogy mit, hogyan, miért teszek...még szeretnék élni, most, hogy a lehetőséget is megadja a sors ahhoz, hogy boldog legyek, talán érthető, hogy miért is fontos a jövőm...